Ezzel már tartoztunk Nektek! Lenny Kravitz élmény- és szakmai beszámoló…

Alem da Lemda - Lenny Kravitz koncert

Végre elkészült az élmény- és szakmai beszámolónk! Nemrég egy blogunkban röviden-tömören, inkább egy kicsit összecsapottan említettük meg Nektek, hogy Lenny Kravitz koncerten jártunk. Most kikérdeztük Lászlót, a zenekarunk frontemberét, hogyan és miként élte meg azt a napot. Kicsit szakmázunk, mert szeretünk erről beszélni, akár másnap reggelig is…

ADL: Miért gondoltad, hogy el kell menned a Lenny Kravitz koncertre?

LÁSZLÓ: Mint minden zenésznek, így nekem is megvannak azok az alkotók, akiknek a munkássága mélyen megérint és akár hatással is lehet a saját zeneiségére. Nekem Prince volt a mindenem és hála Istennek, hogy az élet megadta, hogy láthassam élőben. De nem sokkal később az égiek elszólították. Sajnos mára nem túl sok olyan zenész maradt, aki hosszú évek alkotásával mindig meg tudott újulni és önmaga tudott maradt. Ezek egyike Lenny Kravitz.

ADL: Készültél-e a koncertre vagy csak egyszerűen bepattantál a kocsiba? Eltervezted-e a napot?

LÁSZLÓ: Egy zenész természetesen mindig más szemmel megy a koncertre, mint egy laikus. Más szemmel és füllel. Előtte csináltunk egy próbát, ahol megállapítottuk, hogy mi vagyunk a legjobbak és utána elmegyünk Lenny Kravitzet fikázni. Na ez persze vicc! 😀 Annyit tudtam a koncertről, hogy nem egy kivetítőkkel teli látványshow lesz, hanem a zenéé lesz a főszerep. Ami félig igazolódott be.

ADL: Hogy telt a próba, így koncert előtt?

LÁSZLÓ: A próbaterembe egy-egy jó hideg frappéval vonultunk be és rögtön az elején ki is találtuk, hogy melyik dalon fogunk dolgozni. EldönTöttük, hogy 12. dalként az albumra fel fog kerülni a NO-NO-NO, amely ugyan régebben került rögzítésre, de most átdolgozva kerül az albumra. Ez a dal egy olyan álomról szól, amely folyamatosan ott kering az ember fejében, a jó és a rossz oldalával, hatásával együtt. Valójában a dal fő témája a következő:

Az álmomban azon a gondolaton morfondírozok, hogy a párommal ugyanazok a gondolatok járnak-e a fejünkben egymással kapcsolatban… És, hogy milyen könnyű egy pillanat alatt egy hősből vesztessé válni.

Ezeknek a gondolatoknak az összegzése a refrén – persze angolul:

“Ne mondd el a neved, ne mondd el a korod, ne mondd el, hogy mennyit keresel, csak adj egy csókot!”

Most annyira nem részletezném tovább, mivel minden egyes dalnak külön blogot szánunk, illetve még egy titkos ötletünk is van velük kapcsolatban, de arról majd később…

ADL: Rendben! Akkor most arról mesélj, milyen volt az út a koncertre?

LÁSZLÓ: Az út is nagyon jól telt, ahogy szoktuk mondani, “funky volt”. Természetesen a dalokról és a tervekről beszélgettünk, valamint persze hangolódtunk a koncertre. Mert egy biztos, minden koncerten mindig lehet tanulni, vagy jót vagy rosszat.

ADL: Milyen volt a koncert? Milyen zenész fejjel koncertet hallgatni?

LÁSZLÓ: Egy zenész természeten nem tudja kikerülni a “szakmai betegséget”, hogy mindent kielemez: a hangtechnikát, a fényt és egyáltalán az egész koncert felépítését technikailag. Itt, Kravitz esetében egy igazi profi gárda vezényelte az egészet (természetesen), a látvány fantasztikus volt. Szerintem magával ragadott mindenkit. Igaz nem voltak kivetítők, de a fénytechnikával a zene minden lüktetése össze volt dolgozva. Kravitz keveset beszélt, de azt a legjobb pillanatban tette, nem volt gizda és nagyon jól megtalálta a hangot a közönséggel. Senki nem érezhette azt, hogy ez “csak” az egyik koncert a turnéban. Számomra külön örvendetes volt, hogy be mert vállalni balladákat, azaz lassú dalokat, amitől ma retteg mindenki, mert hogy “nehogy leüljön a buli emiatt”.

Az egyedüli számomra zavaró dolog az volt, hogy a legújabb fénytechnikai trend
szerint majdnem mindent színpad hátuljáról világítanak be és a zenészek csak fejgépeket kapnak, így egy bizonyos távolságból a Kravitz mellett álló zenészeknek csak a sziluettje volt látható. Így sok technikai dolog kevésbé volt beazonosítható. Ekkor arra gondoltunk, hogy majd a koncert végén odamegyünk egészen a színpadhoz és elcsemegézünk a berendezéseken. Azonban ezt a biztonsági emberek lehetetlenné tették, mert szépen
kihajtották az embereket, így esélytelen volt mögéjük kerülni. Persze ennek is megvan gondolom az oka.

Visszatérve az eredeti témához természetesen Kravitz mellett kiváló muzsikusok játszanak és bár Lenny is játszik jó ízes gitárszólókat, de az igazi mutatványt a másik gitáros műveli. Ez azonban semmit nem von le Lenny értékéből, mivel kiváló énekes és dalszerző. A
mai napig ugyanúgy friss és ropogós. Évtizedeken keresztül fent tudta tartani az érdeklődést és a színvonalat. Dicséretes!

Nagyon örülök annak, hogy ebben a zeneileg elfajzott világban bebizonyította, hogy igenis igazi hangszereken íródott jó zenékkel, szövegekkel most is ugyanúgy meg lehet ragadni az emberek szívét és lelkét, mint húsz évvel ezelőtt.

A Funk legyen veletek!

László

U.i.: Mert nem bírok elmenni mellette szó nélkül. Furcsa volt számomra, hogy készpénzért nem tudtunk a büfében vásárolni az egész stadionban. Ez ultra gáz (szerintem).

Alem da Lemda - Lenny Kravitz koncert
Úton a koncertre!
Alem da Lemda - Lenny Kravitz koncert élmény- és szakmai beszámoló
A két testvér
Alem da Lemda - Lenny Kravitz koncert
A koncert után
Alem da Lemda - Lenny Kravitz koncert
A fehér fejű lány és az ADL.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.